2023.03.31.
Passauból viszonylag korán indultunk tovább Münchenbe. Vettünk kávét és reggelit, majd 7.26-kor el is indult a vonatunk. Kicsit tartottunk az indulás előtti napokban a német vasutassztrájkoktól, de semmi nyoma nem volt már ottjártunkkor. Pontosan indulnak és nem késnek. A német, pontosabban bajor emberek kedvessége pedig a vonaton is érezhető volt. A mosolygós, csacsógós kalauz bácsik személyében. Tényleg jófejek.
Münchenre összesen 4 órát szántunk, csak néhány főbb látnivaló, sörözni, olimpiai emlékhelyet, stadiont, múzeumot látogatni itt sem fogunk. A batyuinkat a főpályaudvar csomagmegőrzőjében helyeztük el és nyakunkba vettük a várost. Münchentől sokat nem várt egyikünk sem. Én azt gondoltam, hogy egy szokásos nagyváros, modern épületekkel, Henriknek is hasonló volt az elképzelése, hiszen eléggé szétbombázták a II. világháborúban.
Kellemes meglepetés volt. Ugyan nem az a tüchtig tiszta város, de koszosnak sem mondanám. Vesszőparipám bármerre járunk a “kuka állomány”, nagyon zavar, hogy az emberek szemetelnek, de az kimondottan bosszant, ha annak se ad esélyt egy-egy ország/település, hogy legalább a kukába dobhassa a teremtés koronája a szemetét. Na Münchenben 5-6 méterenként van erre lehetőség, és kell is, mert mire belemerültünk a városnézésbe, egyre nagyobb tömeg kezdte ellepni a belvárost. A főtér a prágai óváros tér telítettségével vetekedett már dél körül.
Bajorország fővárosa egy nyüzsgő nagyváros, ahol szépen megmaradtak (újjáépítették?) az óváros épületei, hangulatos sétányai, utcácskái, parkjai vannak. Biztos vagyok benne, hogy a mi végül 3 óránknál többet is el lehet ott tölteni, de nekünk ennyi elég volt ahhoz, hogy elkapjuk az ottani érzést. Talán felszínesnek és futószalagon termelősnek tűnhet, ahogy gyűjtjük a meglátogatott településeket, de ahhoz, hogy elkapjon az adott hely hangulata, hogy reális benyomásokat szerezzünk az ottani létről és megnézzük a főbb látnivalókat vagy akár a rejtett kincseket is, hisszük, hogy legtöbbször elég néhány óra is. Ahova érdemes, oda több időt szánunk, vagy visszatérünk még, vagy csak egymásnak mutogatjuk a korábbi emlékeket. Szerencsére már biztos megérzésekkel és kellő tapasztalattal rendelkezünk ezen téren.
Az utunk következő és a második napunk végállomása Innsbruck volt. Mivel felszabadult egy óránk, úgy döntöttünk előtte megnézzünk Kufsteint, amit már korábban is szerettünk volna látni. A vára elég látványos, és nem túl vidám magyar vonatkozása is van, ugyanis sok magyar politikai foglyot őriztek az itteni várbörtönben. Nem tartunk történelem órát, és a teljesség igénye nélkül: Wesselényi, Batsányi, Kazinczy, Teleki Blanka, a magyar állam emlékkiállítást is létrehozott a várban, amit bizonyára érdemes megnézni. A mi időnkbe csak a vár látképe és egy városi séta fért bele a hátizsákokkal (természetesen szakadó esőben). Bájos kis település, nagyon szép épületekkel, a vár kívülről is lenyűgöző.
Innsbruckba szintén szakadó esőben érkeztünk, ami azért is volt kellemetlen, mert sikerült az állomástól 2,2 km-re foglalnom szállást, tudatában voltam ennek a foglaláskor, sajnos a belvárosban Hátizsákkal nem annyira komfortos, helyi járatos busz nem indult éppen akkor, taxira meg nem költünk. A költségvetésünket igyekszünk szigorúan tartani, van benne lauf, de azt inkább egyéb luxustermékekre szeretnénk fordítani.
A szállás itt is rendben volt, ez is kicsit drága, de a belvároshoz képest még mindig az olcsóbbak közé tartozik. Cuki és segítőkész recepciós lánnyal és állítólag valami isteni reggelivel, amiből sajnos kimaradtunk, ugyanis reggel 6kor fel kellett málházni magunkat, a reggeli pedig 7.30-tól volt.
Na de Innsbruck! Nagyon megérte itt megállni, meseváros. Havas hegyekkel körülölelt ékszerdoboz (de utálom ezt a közhelyes jelzőt, talán az utazás végére kitalálok valami jobbat). A belvárost villaépületek veszik körül, és úgy tűnik jól szervezett közlekedési és úthálózattal rendelkezik ez a város is. Jah igen! Vajon miért nincsenek itt se dugók? Tök fura, de se itt, se pl Passauban nem láttuk, hogy araszolgatnának az autók.
A belvárosi rész pedig ódon épületekkel, kanyargós utcákkal, kiszélesedő terekkel és szép boltokkal, vendéglátóhelyekkel bír, olykor olyan szép, hogy nálam már jött a libabőr ☺ elérzékenyülni eddig csak olyan helyeken szoktam, amire már nagyon régóta vágytam, hogy eljussak 😀
Este szinte elájultuk. Mindkettőnknek fájt mindene. 15 km esőben, napsütésben és a felét a málhás hátizsákainkkal tettük meg.
Napi teljesítmény:
vonattal megtett út: 356 km
gyalog megtett út: 16,6 km
