2023.04.01.
Hajnali 6.49-kor indultunk Innsbruckból tovább, és tekintve hogy fél órás sétára volt a vasútállomás, így nagyon korai kelés volt. Kávé sem volt igazán, reggeli ugyebár csak 7.30-tól. A szobába volt bekészítve valami cappuccino por, azzal áltattuk magunkat, aztán az állomáson szereztünk kávét.
Brennero-Brennerbe, azaz az osztrák-olasz határra pontosan érkeztünk, hószállingózásban. Ott át kell szállni másik vonatra, és eredetileg azt terveztük, hogy eltöltünk itt egy órát, de körülnéztünk és igazán pici település, a közelben egy hatalmas shopping center, ami nyilván 9 előtt nem nyit ki, így át is szálltunk a következő vonatra és elindultunk Bolzano felé. Az olasz kalauz megnézte a QR kódomat, majd úgy megijedt, hogy valamit adminisztrálnia kell, hogy soha többé nem jött vissza 😀
Bolzanoban már tavasz várt minket, és egy ébredező, tiszta, rendezett városka. Bolzano Dél-Tirol székhelye egyben az utolsó német nyelvű olasz település a régióban. És valóban nagyon bájos. Hangulatos belvárosa van, szép épületei, kanyargós utcácskái terekbe szélesednek, gyönyörű zöld folyópartja, és hegyek veszik körül. Reggeliztünk egyet a napsütésben, sétáltunk nagyot a városban a málháinkkal, megnéztük a helyi bolhapiacot is, két és fél órát töltöttünk itt és indultunk tovább Veronába. Azaz volna, töltöttünk volna és indultunk volna, mert az olasz vonatközlekedés gyönyöreit már itt megkaptuk. A kiszemelt járművünk mellé a kijelzőn már 45 perces késés volt kiírva, amikor a pályaudvarra értünk és kicsit korábban is az induláshoz képest, mert erre a járatra kiegészítő jegyet kellett vennünk és az online oldaluk nem működött. Na de egy szép szombati napon a jegyirodájuk is miért lenne nyitva, a ternitalia-s infopultnál azt mondta a cuki lány (kedves olasz, hoppá!), hogy próbáljuk meg majd a vonaton. Olaszországban egyébként több vasúttársaság van, a legnagyobb talán a Trenitalia, ami az általános máv, vannak regionális társaságok is, ezekre jók a bérleteink általában és vannak a fancy-bb társaságok, mint a Frecciarossa meg az Italo, ezekkel is utazhatunk, de kiegészítő jegyet szükséges venni (5 v 12 EUR), na de annyival többet nem tudnak egyébként és mindig késnek, mint az állat. Korábban sem utaztunk ezekkel a fentiek miatt. Szóval, ha már így alakult, akkor hozzádobtunk még 15 percet a késéshez és mentünk a sima trenit-es vonattal Veronába. A menetidő szinte ugyanannyi volt, addig meg elnézelődtünk.
Verona. Na az számomra valami csoda volt. Ott szinte már nyári időjárás fogadott minket, a hátizsákokat itt beadtuk csomagmegőrzőbe (6 Euro/db volt, szemben a müncheni összesen 3 Euroval, de mindegy) és elindultunk. Magával ragadott szinte azonnal a hangulata, az időjárás is rájátszott nyilván, de akkor is. Azt hiszem, hiányzott ez az olasz életérzés. Akik jobban ismernek, tudják, hogy mi a véleményem az olaszokról (bocs, minden kedves olasz ismerősömtől és ismeretlenemtől is), de az országuk valami elképesztő. Tetszett a veronai hömpölygő tömeg, még nem zavart, hogy 2 sétáló olasz egy teljesen üres útszakaszt képes elfoglalni teljes szélességében és az istenért nem mennek arrébb. Figyelmetlenek és udvariatlanok, meg hangosak. Biztos, ha elmész hozzájuk vendégségbe, akkor a világ (egyik) legodaadóbb házigazdái, de kívülről látva számomra csak egyszerűen bosszantó a leszaromságuk. A lazaság az persze más, meg a dolce vita, de amikor más emberek kárára csinálod, az nem ok. Ott vannak pl a franciák vagy a csehek, akiknek számomra kimondottan szimpatikus attitűdjük van, sokan őket tartják a legbunkóbb népségnek. Rátartiak és távolságtartóak, de mindig tisztelettudók, és ha kedvesen viszonyulsz hozzájuk, ők is kedvesek és segítőkészek. Ha pedig elég elhivatott vagy és érdeklődve közelíted meg őket és kivívod az elismerésüket, mert igyekszel kiismerni magad a helyi szokásokban, felkészülten mész oda, akkor már egyenesen imádnivalóak. Na az olaszoknál ez mindegy, akkor is szarnak rád, a nagy vendégszeretetet sosem tapasztaltam náluk, az érdeklődésemre és próbálkozásomra mindig a szokásos olasz flegmaság volt a reakció és bármennyire cuki vagy simán löknek fel az utcán pusztán figyelmetlenségből 😀 Jó ezt a bejegyzést éppen a Milánó-Genova útvonalon írtam és Milánóban nagyon felbosszantottak, meg a harmadik napra fogyott el a türelmem irányukba.
Visszatérve a városra: viszonylag messze van a vasútállomástól a belvárosa, nagyjából 20-25 perces séta és a Porta Nuova-n áthaladva a Piazza Brá-hoz érünk, ahol Olaszország második legnagyobb colosseuma található. Onnan kanyargoghatunk az óváros utcáin, megnézhetjük Júlia házát is (ami ugyebár nem az övé, mivel Shakespeare-i “hősnő” – sose bírtam szegény párát, ráadásul hatalmas tömeg várakozik, hogy bejusson az udvarra, ahol meg lehet simizni a cicijét, de ebből is kimaradtam, mert megint a tömegpszichózis ellen vagyok.
Veronában érdemes eltölteni egy vagy több napot is akár, sok a látnivaló, a Garda-tó is közel van. A mi szállásunk is a Garda-tó mellett volt, Peschiera del Gardában, ami 15 perces vonatút Veronából. Nagyon ritkán (és vagy soha) szállunk meg hostelekben, főleg akkor, ha van külön apartman/szoba is saját fürdőszobával, már nem vagyunk azért ennyire lezák, meg igazán sosem voltam ahhoz, hogy vadidegenekkel legyek elszállásolva közös emeleteságyas hálótermekben. Most már inkább kipróbálnám, ha 20 lennék, de nem vagyok, úgyhogy nincs hostelezés. Egyik kivétel itt volt, ugyanis ez volt elfogadható árú és közlekedés szempontjából is megfelelő. Maga az épület szép és modern, jó a design, jófejek a recepciósok, és bejelentkezésnél kiderült, hogy adtak inkább nekünk egy 8 ágyas hálótermet, ahol szintén csak mi leszünk, és van hozzá terasz is. Hát köszi ☺ kényelmes volt és tiszta. Sajnos a konyhát csak 7.30-tól lehetett használni, úgyhogy este gyártottam szendvicseket, miután megnéztük a városkát.
Maga a város nagyon pici maggal rendelkezik, kanyargós utcácskákkal, és közvetlenül a tó partján. Gyönyörű a Garda-tó. A város pedig rendezett, tele virágokkal, és városfal veszi körül, ami régen erődként funkcionált. Két részből áll, az egyik fallal és csatornával körülvett része a veteményeskert volt, a másik pedig maga a városka. Sétáltunk benne egy kicsit, megnéztük a tavat, és elindultunk beszerző körútra, azaz kerestünk szupermarketet és bevásároltunk, vacsorára, illetve a másnapi szendvicsekre. Itt sem kellett sokat küzdeni az elalvással, annak ellenére sem, hogy külön kellett aludnunk, megvolt a napi 15 km feletti teljesítmény.
Napi teljesítmény:
vonattal megtett út: 282 km
gyalog megtett út: 16,6 km
