2023.04.02.
Peschierából busszal tudtunk átmenni a közeli Sirmionéba, amit a Garda-tó legszebb településének tartanak. A csomagjainkat ott tudtuk hagyni a hostel csomagmegőrzőjében és még kávéhoz is jutottunk a hostel bárjában.
A buszra elég egyszerű volt jegyet venni és megtalálni a megállót. Az Arrivának remek appja van. Csakogy valami pozitívumot is mondjak az olasz közlekedésről 😀 A 7.53-as busszal mentünk át tehát Sirmionéba, és – valószínűleg a “hajnali” indulás miatt – a busz szinte pontosan érkezett. Bő negyed óra alatt érkeztünk meg és a belváros kapujában tett le. Sirmione nagyon szép, az egész városka, nem csak a belvárosi rész, mindenhol rengeteg virág (imádom a tulipánokat). Az erődje és a fallal körülvett kikötője nagyon látványos, már a belépésnél. Őszintén szólva, itt talán egy kicsit túlvárakoztuk magunkat, elmondás és képek alapján én valamiféle dubrovniki hatást vártam, de semmiképp nem mondanám csalódásnak. Tényleg parádés városka. Az óvárosa az általam imádott kacskaringós-lépcsős sikátoros, és sok szép villaépület, park, zöldterület is van, állítólag szuperek a strandok is. A római kori része is nagyon látványos képek alapján, de vasárnap csak 14.00 órától látogatható. Pár órás séta, parkban reggelizés, kacsákkal haverkodás után indultunk vissza a buszhoz. Ami jött is, majdnem pontosan a kiírás szerint. Valamit mondott olaszul a bácsi, de abban maradtunk, hogy Peschierába megy. Valóban, csak nem ő. Pár megálló után leszállított mindenkit és az ott várakozó buszra kellett átülnünk. Az a bácsi pedig tényleg Peschiera felé ment, csak valamelyik városszéli megállónál közölte, hogy “Peschiera only stop” 😀 hát jó, leszálltunk. Csak egy másfél km-vel arrébb tett le. Eddig ezekből a “majd én tudom, meddig megyek, nem a menetrend” típusú olasz buszozásokból a “legjobb” a Salerno- Pompei volt, ahol szintén lerakta az utasokat a sofőr egy tetszőleges helyen, ami bármely bejáratától minimum 2 km-re volt, az csak azért volt még kellemetlenebb, mert 33 fok volt 80%-os páratartalommal..
A következő állomásunk és szálláshelyünk Bergamo volt. Bresciában mindenképpen át kellett szállnunk, terveztünk oda is egy városnézést, de aztán azt elvetettük, majd az út közben mégis úgy döntöttünk, hogy megnézzük. Nem volt hiba. A vasút itt is nagyon messze van a belvárostól és hátizsákkal meg még nehezebb, de besétáltunk. Már az indulásnál éreztem, hogy ehhez nekem most nagyon nincs kedvem. Szenvedtem. Meleg is van, húz a hátizsák, baromira fáj a bokám már, meg a hátam meg a minden, szóval behisztiztem. Az egyik főbb térre érve, ahol éppen nagy buli volt, a golfot népszerűsítették és minigolfpályát állítottak fel, na ott leültem egy lépcsőre és közöltem Henrikkel, hogy én nem megyek innen sehova, de ő nézze meg a várost. Amíg ő felfedező körútra indult, addig én vigyáztam a hátizsákokra és néztem a napsütésben az embereket, szép vasárnap volt. Virágvasárnap, ami a keresztény kultúrában jelentős nap, így szépen felöltözve, szentelt olajfaágakkal jöttek-mentek a templomba járó népek.
A városka pedig szintén az a hangulatos fajta, amit érdemes megnézni. Ha Magyarországon lenne, bizonyára ez volna az egyik fő attrakció, de itt eltörpül a többi között, pedig érdemes egy kis időt szánni rá. És ezt nem csak Henriktől tudom, hanem én is futottam egy kört, miután visszatért, én meg kifújtam magam.
Bergamoba a tervekhez képest egészen korán érkeztünk, sikerült átszervezni úgy ezt a napot a korábban tervezetthez képest, hogy nyertünk 3 órát, amit erre a csodás városra tudtunk fordítani. Mint megtudtam, a fapados milánói járatok a bergamoi reptérre érkeznek (nem voltam még Milánóban és nem is vágyom oda, de erről majd később) mégis kimarad sokaknak. Pedig milyen kár lenne kihagyni! Alsó- és felsővárosi részből áll, a felső város az óvárosa és a kettőt sikló köti össze, aki erre jár, mindenképpen menjen fel, mert az a még hangulatosabb rész és a sikló gyakran jár és gyors, olcsó (1,6 Eur) csak a tömeget kell elviselni, Itt is nagy volt a tömeg, elég nagyváros, modern résszel, tömegközlekedéssel, sugárutakkal, de nagyon sok a turista is. Már délután 3-kor elég sokan voltak, de igazán az olaszoknál megszokott módon 6 után kezdenek özönleni mindenfelől. Nekem tetszett it is a nyüzsgés. És mindkettőnknek az egész város úgy, ahogy van. Az első szállásbakit is itt tudtam összehozni. A szállással minden rendben volt, ugyan 2,2 km-re a vasúttól, de ez sem az olcsó szálláshelyeiről lesz híres, nagyon szuper industrial berendezése volt és végre volt bekészítve nespresso automata (eleve ebbe való kapszulát hoztunk, mert a legtöbb helyen ez van), kapszulát is adtak, volt vizforraló is és szuper teákat adtak hozzá. Apró örömök még pluszban.
Na de a malőröm: nagyrészt bookingon foglaltam a szállásokat, mert annyira pro felhasználó vagyok, hogy olcsóbban tudtam foglalni, szinte mindegyiknél, mint az adott szállás saját oldalán (ahol jobb volt, ott cseréltem nyilván). Szeretem, hogy a covid alatt annyira rettegett mindenki a személyes kontaktól, hogy rájöttek, amúgy is felesleges, így a check-in-ek gyakran online történnek és kóddal jutunk be a lefoglalt helyre. Ennél a szállásnál a vikey rendszeren keresztül ment a bejelentkezés és a bejutás is, az appal nyitottam az ajtókat is. Bő fél óránk ment el az ajtó kereséssel. Az épületbe bejutottunk, a recepción nem volt senki és 3-as szobát nem találtunk, csak 103-at. De annak az ajtaja meg nem nyílt. Számkódos kilincsek voltak, de kódot nem kaptunk. Nem értettem. Szerencsétlen tulaj már reggel hívott, mert elfelejtettem becsekkolni, most meg hívjam fel, hogy bejutni nem tudok. Ciki, de mindegy, írtam neki inkább egy sms-t. Elküldte újra a szállás címét (annyira nem volt kommunikatív telefonba sem, és angolul se beszélt túl jól, pedig én annyira szépen használtam az igeidőket). Na akkor esett le, hogy rossz címen vagyunk. Cece and Simo két helyszínen üzemeltet hotelt, panziót, egymástól pár méter távolságra. Na nyilván nem abba vittem magunkat, amelyikbe kellett volna. Pedig az olaszul megküldött instrukciók is majdnem stimmeltek, illettek erre az épületre is. Végül bejutottunk a miénkbe, simán nyílt a kapu és a bejárati ajtó is az app-al. Ott várt a szép szoba és fürdő és a kávé.
Amikor majd visszanézik a felvételeket, biztosan sokat fognak azon a szerencsétlen hülye csajon röhögni, aki fel s alá mászkál a hotelben és cibálja az összes ajtót. De pakoltam én már be bevásárlást más valaki autójának acsomagtarjába, mentem már tárgyalni Nagykanizsára Kaposvár helyett, igazán belefért ennyi 😀 Bergamo nem csak emiatt lesz emlékezetes, de dob rajta majd a későbbiekben.
Napi teljesítmény:
vonattal megtett út: 87 km
gyalog megtett út: 18,3 km
