2023.04.04.
El se hiszem, de utolértem magam. Azt a napot írom, amelyiknél tartunk. Nekem ez is boldogság, pláne Menton, ahol most vagyunk ☺
Az első két napban semmi ihletem nem volt még az íráshoz, pedig nagyon grafomán vagyok, és vártam is, hogy legyen egy ennyire jó témám, mint ez az utazás, de mégse jött az ihlet. Na de aztán csak elindult.
Genovából 8 óra körül indultunk el, és kicsit kapkodni is kellett, mert elfelejtettem, h szendvicseket is kellene gyártani és későbbre állítottam az ébresztőt. Ma az a luxus ért, hogy ¾ 7-ig aludhattunk volna, de korábban kidobott az ágy minket, szokás szerint, Egyébként egyre kevésbé fáj mindenem, a bal bokámban lévő fájdalom vagy enyhült, vagy hozzászoktam és simán el tudok aludni, a hátam-vállam sem sajog már annyira, jó kondiban leszünk szerintem, mire végzünk. Sajnos Henrik nincs ennyire maradéktalanul jól. Már neki is könnyebb minden, de ő eleve erős, és hősies, viszont a térdei teljesen ki vannak. A műtött térdét kell használnia, mert a jobb annyira fáj ☹ aggasztó eléggé, de azt mondja, bírja és élvezi így is az utazást. Meglátjuk..
Az első megállónk ma Savona volt. Nem egy túl felkapott város, neve inkább onnan lehet ismerős, hogy a tengerjáró hajóutaknak itt is van állomása, vagy felszállóhelye, leszállóhelye. Azért is választottuk, mert másfél órás vonatútra van Genovától. Kicsit messze volt a belváros az állomástól és nem volt csomagmegőrző, hátizsákkal meg elég lassan haladunk, így kevés időnk jutott erre a helyre. Amit láttunk belőle az szép-szép, de ennél sokkal szebbek vannak, szépek az épületei,de a rehabilitált Mester és Tompa utcán is látsz ilyeneket, csak itt több a pálmafa. A tengerparti erődje viszont nagyon jól néz ki, be is lehet járni és szép a kilátás a gyönyörű tengerre. A sétálóutcája széles, pálmafás, olyan mint egy kis barcelonai La Rambla. A többi, talán zegzugosabb részére már nem jutott időnk, mert indultunk tovább Sanremoba.
És itt kell megjegyeznem, hogy már megint akkora elmaradásban vagyok az írásban, hogy már elkezdett nyomasztani. Annyira megörültem, hogy utolérem magam, hogy 4 napig egy betűt le nem írtam 😀 De akkor most vissza is térek a folytatáshoz, most már éppen a Toulouse-i hotelszobából.
Sanremo valóban szép, viragos, pálmafás, narancsfás tengerparti város. Őszintén szólva túl mély nyomokat nem hagyott, de kétségtelenül nagyon hangulatos, szép a kikötői része is és a tengerpartja. Itt talán túl várakoztam, amiatt nem estem hanyatt. A legjobban az maradt meg, hogy a vonat a hegy gyomrába érkezik és jó hosszú gyalogos alagút vezet ki onnan, a reptéren megszokott gyorsító mozgó sávokkal mindkét oldalán. Csodaidőnk volt itt is. 1-2 órát sétáltunk, kávéztunk és haladtunk tovább.
A következő és aznapra az utolsó állomásunk már Franciaországban volt, Menton nevű városban. Sikerült itt is az állomás közelében foglalnom egy hotelben szobát, ami a képek alapján csodásan nézett ki, de sajnos a valóság kicsit eltért ettől 😀 De el tudtuk foglalni azonnal, megkaptuk előre a belépéshez a kódot és le is tudtunk pakolni. A tulaj itt nagyon figyelmes és kedves volt már az előzetes kommunikáció alapján is. Nagyon vártam már Franciaországot, azt már említettem, hogy nekem igazán szimpatikusak a franciák, az országukban is jártam párszor (eddig 3 alkalommal), Henrik is járt már itt, ő pont a Côte d’Azur-ön, én meg Párizsban és Elzászban. A franciák iránti szimpátia Henrik esetében abszolút nem mondható el, és nem is hozta lázba eddig annyira a francia vidék, emiatt külön szurkoltam, hogy már az elején jó tapasztalataink legyenek. Sejtettem, hogy tetszeni fog mindkettőnknek, és be is jöttek a megérzéseim. Menton mindkettőnket levett a lábunkról (szó szerint is a sok járástól haha), elbűvölő és csodálatos település. Színes, vibráló hangulat és épületek, azúrkék tenger, elképesztő óvárosi résszel, amiben sétálva időutazásban van részed. Jó sok napot el tudtam volna itt tölteni, egyből sikerült beleszeretnem a Francia Riviérába. És az emberek is annyira mások, figyelmesek, kedvesek és udvariasak. A szállásadónk jó fej volt, a reggeliztető monsieur is cuki volt,pár szót beszélt csak angolul, de pl segített az au revoir helyes kiejtésének gyakorlásában is 😀
Menton lett az eddigi utunk abszolút győztese.
Napi teljesítmény:
vonattal megtett út: 148 km
gyalog megtett út: 14,4 km
