2023.04.06.
És ez egy újabb csodanap. Ideje lesz valahogy tárgyilagosabban írnom a napi beszámolókat, mert értékét vesztik az olyan szavak, mint a csoda, csodálatos, varázslatos, lenyűgöző. De mit tegyek, ha szinte mindegyik hely az, hol járunk..? ☺
Ez a nap is kicsit az improvizálásról szólt, mert az eredeti útvonaltervvel ellentétben, egyből Nizzába mentünk át Mentonból, ennek az volt a nagyon racionális oka, hogy szabaduljunk meg a málháinktól és amúgy is ott volt az aznapi szállásunk, és elég nagy város ahhoz, hogy találjunk csomagmegőrzőt. Sajnos bármennyire jófejek a franciák, a csomagmegőrzőkkel nem kényeztetnek el minket (mikor ezt írom, már a 6. napunkat töltjük Franciaországban), zongora szinte minden nagyobb pályaudvaron van, de luggage locker az nem van. Tehát Nizzában próbálkoztunk letenni a csomagot, és végül sikerült is az aznapi szállásunkon. Ez is egy állomáshoz közeli hotel volt, ahol megőrző ugyan nem volt, de egy rögtönzött várótermet kialakítottak a recepciótól nem messze, ahol mások is parkoltatták a csomagjaikat. Így megkönnyebbülve indultunk vissza Monacoba.
Igazi meglepetés volt Monaco illetve Monte-Carlo. Kicsit sznobnak és rongyrázósnak képzeltem, de abszolút szerethető és egyáltalán nem feszengős. Nem hivalkodó az a mérhetetlen gazdagság, ami ott van. Monte-Carloban sétálgatva inkább azt éreztem, hogy ilyen egy jóléti állam, ahol mindent megtesznek az ott élők és oda látogatók kényelméért és élményeiért. Mondanom sem kell, hogy nagyon szép. Henrik járt már itt és inkább legyintett rá, hogy jó meg kell nézni, de igazán semmiség, ehhez képest neki is nagyon pozitív lett az új benyomás. Monte-Carloban ráadásul éppen készültek az F1 Monaco-i futamára és építették a lelátót is, így extrákkal tudtuk teljesíteni a F1 rajongó barátunk kéréseit, hogy járjuk be helyette is és fotózzunk le mindent is (ugye Peti? 😀 )
Számunkra az igazi nagy meglepetés aztán Monaco Ville lett, fent a dombtetőn, ahol a hercegék is laknak. A városka, a kilátás, a palota, a katedrális, az utcácskák, a boltok, az egész: pazar! Aki itt jár, mindenképpen menjen fel ide is. Mikor felértünk (gyalog, nyilván) éppen az őrségváltásra készülődtek és elég nagy tömeg összegyűlt a palota előtti téren.
Egész utunkon eddig mindenhol elég sok ember volt, nem tudom nyáron, főszezonban mi lehet errefelé, de oltári boldog vagyok, hogy tavasszal járunk erre. Nem tapossuk egymást, de azért érezhető most is, hogy mi tömegnyomor lehet itt nyáron. És errefelé tényleg figyelmesek és illedelmesek az emberek, elengedik egymás, nem foglalják el az egész úttestet, kérdeznek, köszönnek, nem hangoskodnak. Kivéve a turistákat, mint például a nagyon kulturált magyar csoport, amelyik Nizza tengerparti sétányát teljes szélességében el tudta foglalni úgy, hogy át kelljen verekedned magad rajtuk…
Monacoból Éze-be indultunk tovább, a vonat Éze-alsón tesz le és Éze-felső a látványos rész, egy hegyi kisváros, valami csodás botanikus kerttel, ahova busszal lehet felmenni. Vagy gyalog. Van egy állítólag nagyon szép túraútvonal, gyakorlott túrázók másfél óra alatt teljesíthetik, és Nietsche-ről nevezték el, mert a jó öreg is erre mászkált. Hát nem csak Isten, de a lábunk is halott, úgyhogy semmi esetre nem vállalkoztunk volna a hegyi túrára. Vártunk is hát 40 percet, és megérkezett egy busz, vagyis buszocska, amire fel is tudtunk volna nyomorogni a sok másik sorstársunk mellé, de inkább elengedtük. Előtörtek a Ravello-i és Gubalówka-s emlékeink, amikor azt hittük ott fogunk megöregedni a hegytetőn, a buszra várva. (Ravello még teljesen rendben is volt, mert lesétáltunk onnan a partra egy szép túra keretében, 80%-os páratartalomban, de a Gubalowka havas öleléséből csak annak köszönhettük a menekülésünket, hogy volt előre kifizetett flixbus jegyünk vissza Krakkóba és így 2,5 óra várakozás után megkegyelmeztek nekünk és felszállhattunk egy kisbuszra – amit mondjuk az igazi pofátlan és elnézést minden normális prolitól, de egy igazi sutyerák magyar család majdnem keresztülhúzott – az olaszoknál csak tényleg a magyarok suttyóbbak 😀 )
Így jutottunk el Villefranche-sur-Mer nevű tengerparti településre és igazán jól jártunk. Egy kedves, színes házas olaszos hangulatú halászfalu, szép természetes öböllel, kikötővel. Sokan voltak már a starndon is, igaz inkább csak napozni, 1-2 elvetemül ment csak be úszni.
Ezután visszatértünk Nizzába, elfoglaltuk a szobánkat. Végre egy egészen jó hotelt fogtunk ki, kényelmes szobával, tiszta is volt (ami sajnos a Menton-iról nem mondható el) és itt is kértünk reggelit másnapra, hagyományos francia reggelijük volt nekik is (petit déjeuner: kávé, narancslé, bagett, croissant, vaj, lekvár, méz, nutella), de jól esett igazán.
Nizzát is a nyakunkba vettük a lepakolás, felfrissülés után. Túl sok jót nem hallottunk róla a barátoktól, így nagy elvárásaink nem voltak. Valószínűleg emiatt, és a jó időzítés miatt is nagyon pozitív csalódás lett mindkettőnknek. Nagyon jó az atmoszférája, a látvány is az, ugyan nagyobb város, de itt is szépek az épületek, a bevásárló utcák, és van óvárosi része is. Nagyon tetszett a tengerparti sétány is, a kis kék székeikkel, az egész annyira délfrancia klisé, hogy csodálatos. Az óvárosi részen kapott el minket az eső, amire nem készültünk (Innsbruck óta nem esett és mindenfelé parádés tavasz várt), nem is volt annyira zavaró, olyan igazi áprilisi szeszélyes időjárás. A fő téren pedig egy koncertbe botlottunk. Az eső ellenére mindenféle fedés nélkül nyomta egy népszerű francia banda az utcazenét (Deluxe Band), a közelgő nizzai nagykoncertjüket népszerűsítették és oltári jó bulit csináltak az esőben, ugráltunk velük mi is. Ez is megkoronázta a nizzai tartózkodásunkat, úgyhogy végképp kedvelt városunk marad, plusz az pékségben a hölgy, aki a hajnali kávénkat adta, amíg vártunk a reggelinkre, ő is az a számomra tipikus francia volt, aki kedves és beszél hozzád franciául, sztorizgat, akkor is, ha nem érted, de kézzel-lábbal, hangsúlyokkal előadják a sztorijukat.
Napi teljesítmény:
vonattal megtett út: 53 km
gyalog megtett út: 14,4 km
