2023.04.06.
Nem ez a nap fog pirosbetűs ünnepként megmaradni az utazásunk során, de erre majd időrendben kitérek.
A reggeli után el is indultunk Antibesbe, ami szintén elég közel van. Itt a Cote d’Azure–ön elég sok időt eltöltöttünk, sok és koncentrált a látnivaló ezen a vidéken, így vonattal nem is tettünk meg annyira sok km-t. Antibes még ébredezett, amikor megérkeztünk a hátizsákjainkkal, de szép napsütéses reggel fogadott minket itt is. Ez is egy mustsee városka a riviérán. Van nagy Picasso múzeuma is, nem véletlenül, hiszen itt is alkotott a maestro. A maestro munkásságától én nem vágom hanyatt magam, elismerem, de nem szeretem. Az épület viszont impozáns, szép onnan is a kilátás és bizonyára a kiállítás is lehengerlő, aki teheti nézze meg, én már láttam annyi Picasso művet eredetiben is, hogy többet nem kell 😀 Inkább a Chagall múzeumba mentem volna Nizzában, de az utazásunkba és az erre fordított maximális időbe sem férnek bele 1-2 órás múzeumi látogatások, az azért másik túra. A fő téren pedig oltári igényes antik piac is volt, nagyon be tudtunk volna vásárolni. Jajj az a nemtudommilyenfémből készült ezüst színű Concorde dísz (szobor?)! Azt nagyon szerettem volna otthonra. De igazán eddig mindenhol végtelen mennyiségű pénzt lehetne költeni, csak úgy passzióból. Beülni egy brunchra, kiülni egy kávéra, vacsorára, venni ezt-azt emlékbe.. Elég drága azért Franciaország, nem horribilis, de ha minden nap étteremben akarnánk enni, kávézni, akkor nagyon zsebbenyúlós. Van ami olcsóbb, vagy ugyanannyiba kerül, mint otthon, de itt azért drágább a bevásárlás is. Eddig Ausztria és Németország volt az, ahol szinte semmi sem volt drágább az otthoninál, sőt inkább egy picivel olcsóbban tudtunk (volna) bevásárolni is. Az olaszoknál meg a kávézás, kávézóban és étteremben fogyasztás olcsóbb, a franciához képest feleannyi, de a bolti bevásárlás sem annyira vészes.
A következő megállónk Cannes volt. Csomagmegőrző itt se sehol, így a hátizsákokkal néztünk továbbra is város. Cannes is igazán szép. Lehet már a bőség zavara, de annyira nem tudott lenyűgözni (egyébként még mindig Menton vezet, aztán Nizza). Nem akarok finnyogósnak tűnni, csodálatos város Cannes is, a riviéra is elképesztő, a tenger színe itt tényleg azúrkék, és eleve már a tenger közelségétől, szagától, látványától boldog leszek. Szegény Cannes és Antibes biztos úgy járt, hogy már tele volt az élménypakkom és alig fér bele, de bármikor újra meglátogatnám őket, és nagyon szépek az emlékeim ezekről a helyekről is. Lehet az is közrejátszik, hogy azokban a városokban, ahol nem tudom letenni a málhámat, ott kevésbé tudok felszabadult lenni, képletesen is.
A piacokat és környéküket mindketten szeretjük megnézni, mert szinte mindig látványosak és nagyon szép bepillantást engednek a helyiek mindennapjaiba. Cannesban is a piac mellett fogyasztottunk egy-egy café-au-lait és néztük az embereket, ahogy szorgoskodnak.
Innen Frejusbe indultunk, amiről nagyon ígéretes dolgokat olvastunk. Szinte mindegyik település a környéken több ezer éves múlttal bír és nagy szerencséjükre a történelem nem gázolt át rajtuk több ízben, ennek köszönhetően egészen szép állapotban maradtak fenn, illetve sok helyütt külön fordítottak a helyreállításra is. Sajnos nem Frejusben. Nem volt nagy szám, kedves, aranyos, de ennél sokkal jobbak vannak. Az aquaduct egy elég gazos, elhanyagolt területen található, egy része az oszlopoknak a magán udvarok kertjében áll, a teátrum szépen rendezett, használják is.
Sok időt nem is akartunk itt tölteni, a következő vonattal indultunk volna tovább az aznapi szállásunkhoz, ami Les Arcs-Draguignan állomástól pár percre van. Ez a település nagy vasúti csomópont (nem látszik belőle semmi), de ezt mindenképpen érintettük volna és elég későn értünk volna oda a tervezet szerint, így adta magát a helyzet, hogy itt foglaljak szállást. Viszonylag olcsón (68 eur) találtam is egy hotelt az állomástól nem messze. Ezt az egyet nem a bookingon foglaltam, hanem a hotels.com-on. Na ezt soha többé, és ezt a települést és szállást is szeretnénk elfelejteni. De vissza Frejushöz, ugyanis ott az állomáson szembesültünk vele, hogy a francia vasutasok aznap sztrájkolnak. Már reggel is furcsa volt, hogy nem a rail planner app szerint mennek a vonatok (ami elég pontos és jó alkalmazás) valamint a franciákra nem annyira jellemző a késés. De sztrájkolni meg szeretnek. Mi ezt jól megszívtuk, mert egy kis állomáson sikerült leszállnunk, és a sima vonatokból csak csökkentett járatszám indult el (sncf-es járatok, és pont ők sztrájkoltak), a gyors járatok viszont nem álltak itt meg. Talán 2,5 órát sikerült itt eltöltenünk a vonatra várva. Egy helyi alkesz, vagy sztrájkoló vasutas mindenáron a pártfogónk akart lenni, folyamatosan ellátott minket infókkal, hogy mikor melyik vonat jön, miért maradnak ki most a járatok és valószínűleg az életéről is sokat mesélt, de tette mindezt franciául. Nem kért egyébként semmit, se pénzt, se cigit, csak barátkozott, viszont nem volt már szomjas. Megtudtuk azt is, hogy hány éves, mert nagyon érdekelte, hogy Henrik mennyi, úgyhogy ők dátumot is mutogattak 😀 Vele volt egy igazi Picasso kalandjais jelenetünk is, amikor próbáltam megtudni, hogy busz megy e innen a nyamvadék Les Arcs-ba. A bus szó kiejtésén akadtunk fenn, olyan aqua módon, de ezt majd inkább előadjuk, mert leírva végképp nem vicces 😀 Addig meg mindenki lesz szíves megnézni a Picasso kalandjait.
Este 6-ra el is jutottunk Les Arc-Draguignan állomásra. A szállásadónak egyébként már reggel írtam sms-t, amikor megláttam, hogy 18.30-tól van check-in, hogy mi korábban érkezünk és légyszi, hadd tegyük le a zsákjainkat. Azóta is válaszol a bátya. Zárt kapuk fogadtak minket 18 után is, valóban, de a18.30 már oly közeli volt és az volt kiírva franciául, h hívjuk a megadott számot és hamarosan itt terem. Megérkezett ezzel párhuzamosan kát francia túrázó fiú is és ők felhívták. 7-re menjünk vissza… Akkor nézzük meg ezt atelepülést is hátizsákokkal. Maga a városka cuki, ez a belépő a Les Arcs hegységbe, ami népszerű síparadicsom és túrázó hely, de annyira fáradtak voltunk már, éhesek, és nagyon szerettük volna megkapni a szobánkat. Persze 7-hez képest is sikerült késnie a tulajnak (minek üzemeltet szálláshelyet, ha neki ez teher?!?), csak kp-val lehet persze fizetni, de végre lepakoltunk és rohantunk egy boltba, hogy legyen mit ennünk. Egész nap több, mint 18 km-t mentünk és ebből 16,3 km-t hátizsákkal. Nagyon elfáradtunk.
Napi teljesítmény:
vonattal megtett út: 50,07 km
gyalog megtett út: 18,5 km
