2023.04.08.
A parádés avignoni szállásunkat olyan gyorsan hagytuk el, ahogy tudtuk. Eredetileg kicsit később indultuk volna, mert azt terveztük, hogy az apartmanban reggelizünk, aztán Arlesbe és Nîmesbe is ezen a napon mentünk volna, de szétszedtük, hogy ne legyen annyira sűrű, így Nîmes volt a következő állomásunk. Sajnos pont a híres római vízvezetékhez nem tudtunk eljutni, még ugyan busszal lehetett volna, de annyi lehetetlen időpontokban közlekedik szombatonként, hogy esélytelen volt számunkra. Egyébként eddig elég sok város turisztikai irodáját meglátogattuk és mindenhol oltári jó fejek és segítőkészek, errefelé spanyolul is perfektek, az angoljuk sem rossz, elég jól érhető.
De így “csak” a várost néztük meg, mi szintén tele van ókori emlékkel, a francia Rómának is nevezik. Csak néhány kiemelt példa a látnivalókból: az amfiteátrum a világon egyik legjobban fennmaradt, a Maison Carrée pedig egy tökéletes állapotú romai kori templom. Korán értünk oda, még csak ébredezett a város, de már látszott, hogy igazi jó hangulatú, nyüzsgő hely, számtalan lehetőséggel.
Petit dejeunerünket itt sajnos nem tudtuk a piac mellett elfogyasztani, merthogy nem találtuk meg/nem volt aznap, így a croissant-kávé kombónkhoz az egyik csodás, zöld, viragos, pálmafás parkot választottuk.
A végállomásunk ezen a napon Narbonne volt. Túl sok beszámolót nem találtunk erről a városról, igazán mindegyik a székesegyházát említi, amelyet a 13. század végén kezdtek el építeni, azzal a céllal, hogy lepipálják a párizsi Notre Dame-ot. A megalomán kereskedő tervét azonban nem sikerült összehozni, mert nem maradt pénz lóvéra. De így is sikerült az utókor számára egy igazán különleges és lenyűgöző épületkomplexumot létrehozni, az 55 méteres tűzfala a gótikus építészet egyik leglenyűgözőbb emléke. De nem csak emiatt érdemes felkeresni ezt a kedves várost. Ugyan nem olyan bűbájos az óvárosa, mint sok másiknak, kicsit talán lepattantabb is, de kétségtelenül hangulatos, főleg a város közepét keresztül szelő csatorna és a partja, ami szerves része a városnak. Mindkét oldalon éttermekkel, kézműves és helyi termelős vásárral, valamint itt található a híres vásárcsarnoka is, amit mindenképpen látni kell. Itt végre ettem egy quiche-t, ami az egyik kedvenc francia kajám és otthon is többször készítem, különböző ízekben, de azért az itteni vajas tészta az azért na. Nem a Katika-féle (azaz én) sóher háziasszony-módra készült vajas tészta 😀 Az enyém is rohadt finom, a töltelékem még jobb (lorraine) is és tök szerény vagyok.
Narbonne-ban egy nagyon jópofa szállásunk volt, a canal partjától 10 méterre egy ódon épületben kialakított hotel, ami inkább hostelnek felelt meg, nagy közös konyhával és ebédlővel, jófej, figyelmes és nagyon informatív házigazdával. Az egész épületet meghagyták a századfordulós hangulatában, itt-ott modernizálva, tiszta is volt, de egy ráncfelvarrásnak ideje lenne, mert elég avíttos már szegény. De mindezekkel együtt számomra nagyon kis romantikus volt. És hatalmas öröm is ért, ugyanis volt mosógép és szárító, amit bátran használhattunk. Miknek tudok örülni.. Voltam is akkora pofátlan turista, hogy el is intéztem a mosást, az összes szennyest kimostam, így az egész útra megvagyunk megint ☺ Kicsit röstellem, hogy visszaéltem a vendégszeretetükkel, de az ingyen mosoda sokkal jobb a 7 eur/adag mosodánál, nem tudom mikor lettem ilyen spúr, de akkor ez a mutatványom minimum 21 euró volt 😀 Ráadásul a konyhát is használtuk persze és szombat este újra meleg vacsora volt. Nem is tudom, talán Genovában ettünk utoljára meleg ételt. De ettől függetlenül elég jókat eszünk, jó a választék mindefele és egészen változatosan tudunk kajálni, egészen sok zöldséget is eszünk, aminek külön örülök. Jó az biztos, hogy szendvicset egyikünk se fog majd kérni jó pár hétig ezt az utazást követően, hiába a bagett, finom sajtok, felvágottak, zöldségek.
Napi teljesítmény:
vonattal megtett út: km
gyalog megtett út: km
